POP3, IMAP, SMTP - az emailezés alapjai

Amikor valamilyen szolgáltatást vásárlunk, akkor az eladó azt gondolja, hogy a használata a kisujjunkban van.

Némileg érthető a hozzáállása, hiszen nem sűrűn jut olyan eszünkben, amihez abszolút nem értünk, de holnaptól azt szeretnénk űzni profi szinten.

A másik oldalról viszont nem értjük, hogy miért kell nekünk olyan szakszavakat ismerni, mint a fentiek, hiszen mi csak emailezni szeretnénk.

Ha autót veszünk, akkor sem nagyon érdekel minden részlet, mert ha vezetni tudunk, akkor tudjuk kezelni. A motorháztető alatti dolgokra meg nem vagyunk kíváncsiak, arra ott vannak a szerelők, ha szükségünk van rá.

Ezért is lepődünk meg, amikor egy email szolgáltatáshoz egy maréknyi betűt és számot kapunk, és fogalmunk sincs, miről beszélnek.

Az emailezés egyszerű folyamatnak néz ki, de sok más egyébhez hasonlóan a háttérben ez is bonyolult.

 

Általában ilyeneket kapunk:

  • SMTP: smtp.akarmi.hu:25
  • POP3: mail.akarmi.hu:110
  • IMAP: mail.akarmi.hu:143

Ezek ún. protokolok, amik segítségével a gépek illetve a programok egymással kommunikálnak, ha emailről van szó.

 

A kiszolgálón fut egy program, amihez kapcsolódva emaileket tudunk küldeni: ez az MTA (Mail Transfer Agent). Amikor emailt szeretnénk küldeni, akkor ehhez a programhoz kapcsolódunk, és megmondjuk neki, hogy "most emailt szeretnénk küldeni az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre, 'akarmi' tárggyal, és a következő üzenettel: 'bla bla bla'".

Ez a program ellenőrzi, hogy minden szükséges adatot megadtunk, elvileg elindítható az email. Ezután megnézi, hogy a megadott email cím milyen domainhez tartozik, és megpróbálja a megfelelő domain levelező rendszerét (szintén MTA) értesíteni.

Ez vagy sikerül: rendben van a domain és válaszol a hozzá tartozó levelező rendszer, vagy nem: a domain hibás, nem található, vagy nem válaszol az email kérelemre.

Ha sikeres, akkor a domainhez tartozó MTA is lefuttat pár ellenőrzést (pl. hogy van-e egyáltalán ilyen címzett nála nyilvántartásban), majd siker esetén fogadja az üzenetet.

Ezután átveszi a levelet az MDA (Mail Delivery Agent), ami lehet, hogy lefuttat rajta egy spam- vagy vírusellenőrzést, és ha ezzel is minden rendben, akkor beteszi az üzenetet a címzett postaládájába.

Ezeket az MTA rendszereket SMTP (Simple Mail Transfer Protocol) segítségével érhetjük el. Bár belekevertünk még pár rövidítést, azért elértünk addig, hogy megértsük: ha valaki SMTP címet mond, akkor az emailküldés kiszolgálójának (szerverének) címét adja meg.

 

Elérkeztünk arra a pontra, hogy emailt már tudunk küldeni, az meg is érkezik a címzett postaládájába. Ez a postaláda egy kiszolgálón van, valahol a világban. A címzett persze meg szeretné nézni, ezért neki hozzáférés kellene a postaládájához.

Manapság már nagyon elterjedtek a webes email kliensek (hogy csak a Gmail.com-ot és az Outlook.com-ot említsük, de a szolgálatók is szoktak adni), amik egyszerűen használhatóak: semmit nem kell a felhasználó gépére telepítenie, mivel böngésző valószínűleg már úgyis van rajta. Beállítani sem kell semmit, mert az egész rendszert már úgy kapjuk, hogy minden a helyén van, küldhetünk és fogadhatunk emaileket.

Hátrányukat csak egyet tudnánk említeni: ha nincs kapcsolatom, akkor nem tudom megnézni a régebbi leveleimet, és nem tudok levelet írni, későbbi kézbesítésre.

 

Ha viszont nem webes rendszert használunk, akkor szükségünk van egy programra, amivel az emaileket "fogadni" tudjuk. Ez valójában már nem fogadás, hiszen azt a kiszolgáló megtette helyettünk, hanem csak a saját gépre történő letöltés. Ezeket MUA-nak (Mail User Agent) hívjuk. Ilyen például az Outlook program, vagy a Thunderbird.

Ezek a programok az email kiszolgálónkhoz fordulnak, hogy megtudják, érkezett-e számunkra valami. Ezt vagy POP3-at, vagy IMAP-et használva teszik.

 

A POP3 (Post Office Protocol) leírása mondhatni egyszerű: bejelentkezünk a postafiókba, és onnan letöltjük az új üzeneteinket. Amint az üzenetet letöltöttük, a kiszolgálón az törlődik, csak a nálunk levő email kliensben található meg.

 

Az IMAP (Internet Message Access Protocol) szintén kapcsolódik a kiszolgálóhoz, de nem "csak" letölti az üzeneteket, hanem szinkronizálja. Vagyis ha a kiszolgálón talál új üzenetet, akkor azt letölti, és a kiszolgálón bejegyzi, hogy ezt már letöltötte. De az üzenet a kiszolgálón megmarad. Ha egy üzenetet törlünk az email kliensünkből, akkor azt törli a szerverről is.

Vagyis a POP3-mal ellentétesen itt az üzenet a kiszolgálón is megmarad, és a kliensünkben is megvan, és minden kapcsolódáskor a két rendszer között szinkronizál.

 

Lássunk egy egyszerű példát: küldünk egy emailt a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre. Mondjuk van ilyen postafiók (egyébként nincs), tehát az üzenetünk az SMTP szerver közbeiktatásával célt ér.

Ezután én elindítum kedvenc Thunderbird kliensemet, és POP3-on keresztül letöltöm az emailt. A kliensemben megjelenik az üzenet, a kiszolgálón pedig törlődik.

De ha nem POP3-on keresztül törlöm le az üzenetet, hanem IMAP-en keresztül szinkronizálok, akkor az üzenet meglesz a Thunderbird levelei között is, és a kiszolgálón is megmarad.

Ráadásul ha ezek után elindítok egy másik Thunderbird-öt mondjuk egy másik gépen, és ott is IMAP-ot használok, akkor meglesz még egy kliensben. Ellenben ha POP3-mal leszedtem, akkor a második kliens már nem tud letölteni semmit, hiszen a kiszolgálón az az üzenet már nem létezik.

 

Tehát ha a fenti adatokat kaptuk, 

akkor nem kell kétségbe esnünk, ezek lefordítva így néznek ki:

  • emailt küldeni az smtp.akarmi.hu cím segítségével tudunk
  • emailt letölteni a mail.akarmi.hu cím segítségével tudunk

 

Természetesen mindegyik lépésnél meg kell adnunk azonosító adatokat (felhasználónév, jelszó), és a kapott portot kell használnunk.

Tárhelyeink tartalmaznak email postafiókokat is, amiket POP3 és IMAP segítségével is el lehet érni.